Új bejegyzés Frissítés

2016.03.27. 10:06 suzuna

Csak összeszűkűlt szemekkel hallgatta Evelyn könyörgését, de egy tapodtat sem mozdult. Ha mindaz, amit a lány mondott, igaz volt, akkor valóban bajban volt. Nem gondolta volna, hogy ennyire óvatlan volt, hogy még egy olyan buta ember is, mint Evelyn ilyen következtetéseket tudott levonni. Elismerte, hogy a testvérei akárkiknek nem adnának ki ilyen információkat, hiszen elég azt a szót, hogy nemes megemlíteni a bélyegesek között, azok rögtön rákapnak, és a testvéreim húznák a rövidebbet - ezt nekik is tökéletesen tudniuk kell.  Noeh egyértelműen az ellen volt, hogy magunkkal vigyük Evelynt, míg Will hajlandó lett volna elfogadni őt. Őszintén szólva, szíve szerint itt helyben elvágta volna a torkát, hiszen már így is túl sokat tudott róluk, nem engedhették, hogy sértetlenül elsétáljon, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy fűnek-fának elmondja, valamit terveznek.  Végül egy halk sóhaj hagyta el ajkait, és ellépett Evelyntől, de gyilkos tekintetét még mindig nem vette le róla. Habár valószínűtlennek tartotta, hogy elmenekülne a lány, de jobb biztosra menni. Még mindig nem nyerte el a teljes bizalmát.  - Tévedésbe ne essetek, nem nyerte el a szimpátiámat ezzel a mű sírással és nyavalygásával, de elismerem, hogy egy kis hasznunk lehet belőle - pillantott a két fiúra, majd tekintetét újra Evelynre vezette. - Egyelőre nem ölünk meg, de ha akár egyszer is hátráltatsz minket, esküszöm a világ összes istenére, a saját kezemmel foglak kibelezni, értve vagyunk? - Hangja komoly volt, olyannyira, hogy eltéveszteni se lehetett volna a fenyegetés mibenlétét, vagyhogy csak blöfföl. Lily nem az a fajta volt. - Most pedig, te menj előre, csukd be a füled és hatástalanítsd a gondolatolvasói képességed. Amiről beszélni fogunk, nem tartozik rád - felelte, majd elrejtve a pengéjét megragadta Evelyn karját és előre lökte, aki esetlenül ugyan, de megindult.   A másodpercek kegyetlen lassúsággal teltek, olyan volt, mintha egy egész örökké valóság eltelt volna addig, amíg az ítéletére várt. Még az ő számára is egyértelművé vált, hogy egyedül Lily döntésétől függ az, hogy él-e vagy hal, így minden reményét az előtte álló lányba fektette. Amikor pedig az ellépett tőle, és kijelentette, egyelőre életben hagyják, mintha egy több tonnás kő esett volna le a szívéről, annyira megkönnyebbült. Az öröm rögtön elöntötte, ajkai idióta mosolyra húzódtak, miközben szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól.  - Igen, ígérem nektek, hogy nem leszek a terhetekre! Köszönöm még egyszer! Nem fogtok csalódni, ez biztos, mert bármennyire is gondoljátok, hogy esetlen vagyok, valójában nagyon is... - Még nagyban magyarázott, amikor Lily hirtelen megragadta a karját, és előrelökve félbeszakította a monológját, aminek valószínűleg soha nem lett volna vége, ha a lány nem teszi ezt meg.  Mivel Ev nem akart a másik három idegeire már most menni, ezért inkább úgy döntött, csendben marad, és megy előre, holott nem is igazán tudta, merre kellene mennie. Mindenesetre úgy volt vele, hogy majd a többiek irányítják, ha netán rossz fele akarna menni. A képességét pedig megpróbálta "kikapcsolni", ahogy azt Lily kérte tőle, habár erre nem igazán volt képes. Viszont azt sem akarta, hogy megöljék, ha megtudják, hallgatózott, ezért inkább távoli emberek gondolataira összpontosított, amiket még hallott, megpróbálva ezáltal kizárni azokat, amik a közvetlen közeléből származtak, s így ment tovább.

2015.08.20. 20:49 Lotti

- Szerintem sem lenne jó ötlet magunkkal vinni - értett egyet Noeh-val - De ha valaki tud mondani három nyomós okot, amiért érdemes lenne magunkkal cipelni, nekem nincs ellenemre - lépett Noeh mellé, és kíváncsian várta, ki fog először megszólalni. Nem igazán örült a elképzelésnek, miszerint egy gondolatolvasó legyen közöttük. A saját gondolataira mindig is sajátjaként gondolt, amit nem kívánt megosztani másokkal -még akkor sem, ha az illető nem árulja el senkinek sem. Evelyn egyre kétségbeesettebbnek tűnt, ami az első normális emberi vonásának volt betudható. Úgy tűnt a lány már a könnyeivel küszködik, és Will szerette volna azt hinni, hogy nem csak a képzelete játszott vele, amikor a csillogó szemekben erős vágyat látott arra, hogy valahol elfogadják. Elbizonytalanította a megfigyelés, de egyelőre nem tette szóvá. Ehelyett inkább Lily-re figyelt, hiszen ő volt az egyetlen, aki még nem jelentette ki határozottan a véleményét a dologról.

2015.08.18. 00:39 Gun

Valamivel jobban érezte magát, mikor úgy látta, hogy a dolgok kezdenek egy olyan irányba folyni, amely neki is megfelelő volt. Nem örült a gondolatnak, miszerint a lány is velük tarthat. Nem zavarta volna az sem, ha meg kell ölniük, de képtelen lett volna hozzászokni ahhoz, hogy Evelyn is velük tart. Egyáltalán megpróbálni hozzászokni is lehetetlen lett volna. Gyűlölte a lehetőségét annak, hogy az a minimális irányítás is, amit akkor birtokolt, kicsúszik a kezei közül. Az pedig, hogy a lány velük tart, ezt jelentette volna. Eddig semmi nem volt kifejezetten ellenére és Evelyn képességén kívül maga sem tudta volna megmondani, miért tiltakozik ennyire a lehetséges új társ ellen. Nem zavarta, amikor megtámadták őket, vagy amikor a múltba utaztak, most azonban fenyegetve érezte magát és feltételezte, hogy ennek oka a lány volt. Persze, a jövevény lehetett volna valakinek a küldönce, vagy egyáltalán csak csali - az utóbbinak több esélye volt, tekintve, hogy Evelyn éppen a könnyeivel küzdött, ő pedig elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki ilyen embert küldene utánuk -, mégsem ez volt, ami zavarta őt a lányban, ebben biztos volt. - Nincs szükségünk segítségre. Csak hagyjuk itt - intézte szavait Lily-ékhez egy pillantást sem vetve Evelynre. Először azt akarta ajánlani, ‘öljék meg’, elvégre a lány megtalálta őket és óvatosnak kell lenniük - legalábbis ezeket az érveket mondta volna ki hangosan -, de aztán eszébe jutott, mi történt, amikor legutóbb egy ember megölésével kapcsolatosan véleményét hangoztatta, ő pedig nem akarta maga ellen fordítani Willéket. Még akkor sem, ha egyébként minden jogos volt, amit mondott.

2015.07.30. 20:49 suzuna

Lilynek nem igazán füllött a foga ahhoz, hogy Evelynt is magukkal vigyék, bár ha jól hallotta, talán még hasznuk is származna belőle, egyedül viszont nem szeretett volna dönteni a sorsa felől. Tényleg nem ismerte a lányt, de ahogy most elnézte, biztos volt abban, hogy legtöbbször hátráltatni fogja őket, mert oké, lehet, hogy hasznos képessége van, de ha nem tud csendben maradni a megfelelő pillanatokban, vagy ha mindent elront, akkor csak a terhükre lesz. Nem, ezt nem merte volna megkockáztatni, elvégre emiatt még a küldetésüknek a sikeressége is csökkkenhet. Ehhez pedig akkor még hozzájött az is, amit Will felvetett, hogy miért gondolta az Evelyn, hogy valami nagyobb szabásún töröm a fejem? Honnan a fenéből jött rá ez a buta lány arra, hogy valami komolyabbat csinálok?  - Hallottad a többieket - szorította torkához jobban a pengét. - Válaszolj, vagy most rögtön elvágom a torkodat, de nem túl mélyen, hogy ne halj meg rögtön, hanem szépen lassan elvérezz és szenvedj - húzta gúnyos és szadista mosolyra az ajkait. Egy dolog teljesen biztos: hogy nem érdemes ujjat húzni Lilyvel, mert ő tényleg ne kegyelmez senkinek az égvilágon, legyen bélyegs vagy nemes, neki oly mindegy. Aki útban van, azt eltapossa kivétel nélkül.   Az egyik srác annyira neki esett, annyit magyarázott, hogy Ev már a második mondat után elvesztette a fonalat, és nem igazán vágta, miről hadovál neki a sapis gyerek. Annyi azért neki is feltűnt, hogy nem a legkívánatosabb személy itt, de az öröme még mindig megvolt. Pontosabban egészen Lily fenyegetéséig. A szavait hallva lassan kezdett elpárologni jókedve, és lassan átvette a helyét a félelem. Remélte, nagyon remélte, hogy nem fogják itt helyben kivégezni, és hogy csatlakozhat majd hozzájuk, mert tényleg szeretett volna segíteni. - Én.... én - kezdett bele remegő hangon - csak gondoltam, hogy elkél a segítség nektek, mert én tényleg segíteni szeretnék Lilynek, bármit is tervez. És habár nem egészen értem, hogy mit mondtál nekem az előbb, de csak hallottam Lily  testvéreitől, hogy volt vele valami nemes is akkor, meg még egy bélyeges, és akkor gondoltam, hogy valamit biztosan tervezhettek, mert Lily nem szokott csak úgy összeállni akárkikkel, meg az utóbbi időben nagyon hanyagolta a testvéreit, és ez is furcsa volt, mert eddig egyszer se fordult ez elő. De kérlek titieket, hadd mehessek veletek! Esküszöm az életemre, hogy nem leszek a terhetekre. Tudok gondolatokat olvasni, meg van még egy hasznos képességem, kérlek titeket, hadd mehessek veletek - könyörgött olyan hangon, mintha menten elsírná magát. Tényleg lassan elég közel állt már ehhez, de nem szeretett volna előttük gyengének tűnni, viszont azt se szerette volna, ha itt hagyják, vagy megölik. Velük szeretett volna menni, és segíteni nekik. Ez volt az egyetlen vágya.

2015.07.04. 17:55 Lotti

- Pontosan mit is akarsz tőlünk? - lépett közelebb a lányhoz - Bizonyára okkal történt, hogy felkerested Lily-t. Ha pedig azt sejted, valami nagyobb szabású dolog van a háttérben, két logikus magyarázatot tudnék arra, miért jöttél ide: amennyiben fontos információd van számunkra, majd keresünk egy megfelelő helyet a tárgyalásra, viszont - váltott fenyegető hangsúlyra - ha csatlakozni kívánsz hozzánk, a kérdésem az lenne, hogy mi hasznunk lenne ebből? Vagy ami nagyobb kérdés, neked mi hasznod lenne ebből? Illetve nem - csinált úgy, mint aki elgondolkodik - tudok még egy lehetőséget: valamilyen módon Lily-fanatikus vagy, és amint meghallottad a híreket, rögtön a legrosszabbra gondoltál, és jöttél megmenteni? Bár ez elég valószerűtlen, ha ismered őt - hátrébb lépett. Ez az incidens több dolgot is felvet, amire eddig még csak nem is gondoltak. Ha ő erre a következtetésre jutott, nem kizárt, hogy mások is. Eleinte úgy tűnt, könnyen megtalálta a csapatot, ami kissé aggasztotta, azonban ő maga említette, hogy “fáradságos munka volt”, így Will úgy döntött, ez egyelőre nem a legnagyobb problémájuk.  A túl sok beszéddel valószínűleg tobbet árult el az avatatlan füleknek -már amennyiben voltak-, mint azt a lány tette volna, de a helyzet így is éppen eléggé súlyos, hogy megszaporázzák a lépteiket. Még ha Will nem is mutatta ki, kezdett ideges lenni. Minél több időt vesztegetnek, annál többen állhatják az útjukat.

2015.06.15. 23:16 Gun

Összefonta a karjait, míg Lily elmagyarázta neki; nem ismeri a lányt, de végül a szúrós szavak ellenére sem szólalt meg, csupán társáról a magát Evelynnek nevező ismeretlenre pillantott. Nem tudott eligazodni rajta. Azért viselkedik ennyire nyugodtan, mert elég erős ahhoz, hogy megoldja a helyzetet, ha elkezdenének számára rosszul alakulni a dolgok, vagy egyszerűen csak tényleg annyira könnyelmű, mint amilyennek tűnik? Persze tulajdonképpen nem sokat számított, melyik az igazság, biztos volt abban, hogy egyik esetben sem érezné magát nagyobb “biztonságban”. Szótlanul hallgatta a lány mondanivalóját, melyet - volt egy olyan érzése, hogy - a többiek faggatása nélkül is megismerhettek volna. Nem igazán örült annak, amit hallott. Mi van, ha nem csak ő beszélt Lily testvéreivel? Mi van, ha mindenki arra a következtetésre jutott, hogy valami “nagyobb szabású dolgot terveznek”? Frusztrálta a gondolat, bár maga sem tudta egészen, miért. Talán, mert már eltervezték, mit fognak csinálni és nem örült volna, ha félúton valami váratlan történik, aminek köszönhetően a dolgok esetleg máshogy alakulhatnak, mint azt ők szeretnék. Ugyanakkor, miközben egyre kedvezőtlenebb végkimenetelek sorát képzelte el, még valami megütötte a fülét. “Több ezer gondolat között”? Ez azt jelenthetné, hogy a lány gondolatolvasó - de legjobb esetben is köze van mások fejéhez -, aminek ő nem kifejezetten örült. Persze ezután nem mert túl sokáig időzni az Evelyn képességét érintő témán. Határozottan úgy hangzott, mintha a lány segíteni akarna nekik - vagy legalábbis Lily-nek, efelől biztos volt -, így mivel úgy tűnt, kérdéseit egyébként is feleslegesnek tituálták, rögtön a lényegre tért. - Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet - fordult ezúttal inkább Will felé, noha a szavait Lily-nek is intézte.

2015.06.12. 11:50 suzuna

Habár Lily végig rezzenéstelen és kissé fenyegető arcot öltött magára, de azért le se tagadhatta volna, hogy mennyire meglepődött az a bizonyos Evelyn viselkedése miatt. Maga a lány neve ismerősen csengett neki, biztosan hallotta már az árvaházban, de különösebben semmi nem rémlett vele kapcsolatban. De ahogy a viselkedését figyelte, egyből az jutott az eszébe, hogy ez a lány vagy egy marha nagy idióta, vagy egy nagyon jó színész, ha egy ilyen szituáció ellenére is így tud viselkedni. Lily-t mindenesetre nagyon idegesítette ez az egész, és rögtön elvágta volna a torkát, de előtte még ki akart deríteni róla egy-két dolgot. Eléggé zavarta ugyanis az, hogy a lány elvileg őt kereste. Ez még oké is lett volna, de hogy a fenébe bukkant a nyomukra ilyen könnyeddén? Ez volt az, ami leginkább aggasztotta Lilyt, elvégre ha ő ilyen gyorsan és egyszerűen rájuk talált, akkor vajon már mások is a nyomukban lehetnek? Csak remélni tudta, hogy nem, különben lőttek az egész tervüknek. - Ötletem sincs, hogy ki ő - felelte Noeh kérdésére. - Én se ismerhetek mindenkit az árvaházból - tette még hozzá szúrosan, majd tekintetét újra az Evelyn nevezetű lányra szegezte. - Azt áruld el szépen, hogyan találtál ránk, és miért kerestél engem? - szorította jobban torkához a pengéjét. Remélte, hogy a lány gyorsan kiböki, különben elfogy a türelme teljesen, és netalán olyat tesz, aminek a másik nagyon nem örülne - jelen esetben elvágná a torkát.  Ev annyira boldog volt, hogy végre beszélhet Lilyvel, hogy fel se fogta, mennyire nem kívánatos személy itt - nem mintha egyébként ez túl hamar leesett volna neki. A hideg acélt pedig hiába érezte a torkához simulni, egy csepp félelem se volt benne, mert nem hitte volna, hogy Lily képes lenne bántani őt, pedig ha elhitte volna a híreszteléseket a másikról, akkor már másképp vélekedett volna, de hát, nem ez volt a helyzet. Mindenesetre semmilyen ellenállást nem tanusított, készségesen válaszolt minden kérdésre a legjobb tudása szerint, miközben már izgatottan várt arra, hogy befogadják a csapatba, és ő is belevágjon a "nagy csatába". - Beszéltem Lily testvéreivel - kezdett bele nagy lelkesen a mesélésbe, hogy miért kereste Lily-t -, és tőlük hallottam, hogy kikkel láttak, meg hogy kiszabadítottátok őket. És nem tudom, támadt egy olyan ötletem, hogy lehet, valami nagyobb szabású dolgot is terveztek, ha már ezt is véghez vittétek - vont vállat a lány, ezáltal megválaszolva mind a sapkás fiú, mind Lily egyik kérdését. - Egyébként meg, nem volt nehéz dolgom, csak több ezer gondolat között kellett megtalálnom a tiédet, Lily, ez pedig igaz, hogy hosszú és fáradtságos munka volt, de meg lett a gyümölcse - ecsetelte csillogó szemekkel, hogy hogyan talált rájuk. Eme tettére Ev elég büszke volt, ezért is beszélt róla ily módon.

2015.06.01. 19:19 Lotti

- És tulajdonképpen miért is kerested? - szegezte neki a kérdést - Már ha szabad megkérdeznem - tette hozzá gyorsan, Lilyre pillantva engedélykérően. Biztos volt benne, hogy barátjuk nem ismeri a lányt, vagy legalábbis nem emlékszik rá. Viszont -az állítólagos- Evelyn ismerte Lilyt. A viselkedést is felettébb furcsának tartotta. Ha valaki csak úgy szeretné megtalálni a bálványozott árvaházi példaképét, akkor odarohanna hozzá, nem pedig követné utcákon keresztül. Két lehetőség állt fenn ezeket a következtetéseket levonva: vagy van valami a háttérben, vagy ez a lány tipikusan olyan, mint akit kipottyantottak egy shoujo animéből.

2015.05.06. 00:57 Gun

Mikor Lily ott hagyta őket, biztossá vált az amúgy is kézenfekvő; tényleg problémába ütköztek. Ugyanakkor meg is könnyebbült kissé, ugyanis - habár még nem ismerte teljesen a lányt - valószínűnek találta, hogy amennyiben a baj komoly lenne, Lily nem egyedül próbálta volna megoldani. - Vagy itt hagyott benneteket csalinak, amíg ő eltűnik innen - kuncogta Szürke, aki egy közeli ház sarka mögül pillantott rá. Csupán pár másodperc erejéig nézte a fiatalt, majd elkapta a tekintetét. Frusztrálta, hogy bár csak rövid ideig lankadt a figyelme, a fiú máris megjelent - nem, mintha bármit is tehetett volna ellene emlékeztette magát gyorsan. Dühítette ugyan, de azt is be kellett vallania, hogy Szürke szavai után nem álldogált már olyan fesztelenül, mint előtte és túl nagy kő esett le a szívéről, amikor meglátta közeledni a lányt - még úgy is, hogy szemlátomást nem egyedül érkezett vissza. Nem tudta, hogyan képes valaki a torkának szegezett pengék ellenére ilyen derűsen közölni a céljait. Hirtelenjében az összes elmegyógyintézeti beteget nem tartotta olyan rémisztőnek, mint a - saját bevallása szerint - Evelynnek nevezett lányt, ugyanakkor valamiért kételkedni kezdett abban, hogy az ismeretlen valamilyen kém lett volna. Maga sem tudta volna megindokolni, miért. Ráadásul Lily-t kereste. Nem, mintha nem történt volna már ilyen korábban, ez a helyzet mégis furcsának tűnt - talán társuk kivont fegyvere tette azzá. - Ismered őt? - fordult Lily felé az első olyan kérdéssel, amely bár teljességgel szükségtelennek tűnt, segített neki kifejezni, milyen szinten nincs ötlete arról, hogy mi történt éppen.

2015.05.01. 10:50 suzuna

A két fiú szerencsére nem kérdezett semmit, csak csendben követték Lily-t. Örült, hogy nem kellett magyarázkodnia, mert az jelen helyzetben sehogy nem jött volna ki jól. Ötlete sem volt, hogy ki követhette őket, lehet hogy valami hiperszuper hallással rendelkező - mint például Lily -, és akkor simán ki tudja hallgatni őket. A két fiú azonban úgy tűnik bízott annyira Lily-ben, hogy ne vonják kérdőre, és csak kövessék. Ezen kissé meg is lepődött ő, elvégre mégis csak egy nemessel és egy másik bélyegessel volt. Miért voltak annyira biztosak abban, hogy Lily most pont nem megölni akarta őket? Ő ismerte magát annyira, hogy ezt simán véghez is vigye, a két fiú mégis megbízott benne. Érdekes "barátokat" sikerült összeszednie az már biztos. Egy idő után, amikor úgy látta, hogy már sikerült az idegen követő háta mögé kerülni, megtorpant egy pillanatra, hogy mondjon valamit a két fiúnak, mielőtt elmegy levadászni az idegent. - Maradjatok itt, mindjárt jövök - felelte nekik, majd gyorsan el is ment tőlük az idegen után hallására támaszkodva. Nem kellett túl sok útat megtennie, mert az idegen lány itt volt nem messze tőlük, de egy helyben állt, amiből Lily arra következtetett, hogy sikerült összezavarnia. A lány pedig látszólag észre se vette Lily-t, így ő előhívta csuklójából a pengéjét, és csendben mögé osont. A fegyvert a lány nyakához szorította, ahogy elkapta. - Nocsak, milyen patkányt találtam én itt - szólalt meg gúnyosan, majd mielőtt az bármi mást mondani tudott volna, a két fiú elé ráncigálta, de persze pengéje még mindig a lány torka előtt volt. Mikor odaért Will és Noeh elé, újból megszólította. - Mond el szépen, hogy ki vagy, és miért kémkedsz utánunk? - kérdezte fenyegetően a lánytól. A válaszától függött, hogy megöli-e vagy sem.  Annyira örült annak, hogy végre sikerült Lily nyomára bukkannia, ezért kétségtelen volt, hogy amikor meglátta, rögtön követni kezdte. Mivel Ev nem éppen arról híres, hogy bármit csendben meg tudjon csinálni, ezért már maga is meglepődött, hogy a másik három nem vette észre jelenlétét. Ő mindenesetre igyekezett a lehető leghalkabban követni őket. Ezt követően valami olyan helyre mentek ők, ahol folyton jobbra-balra kanyarodtak, így Ev alig bírta követni őket. Egyedül az segített ebben neki, hogy hallotta a gondolataikat. Hallotta bizony, de a jelentésükre nem koncentrált. Nem akart mások fejében kutakodni, de teljesen soha nem tudta kizárni őket. Most mindenesetre jól jött neki ez a képesség, de mégis sikerült elvesztenie a nyomukat. Amikor pedig erre rájött, csalódottan állt meg. Olyan régóta az volt a vágya, hogy találkozhasson Lily-vel, és miután beszélt a testvéreivel - akikkel valahol az utcán találkozott -, még  inkább találkozni akart vele. Akkor határozta el, hogy megkeresi a lányt, és végre forró nyomon volt, erre megint elrontotta. Ev, annyira béna vagy! - szidta magát, amikor hirtelen megérzett egy pengét a torkához érni. Nem kellett sokat azon gondolkoznia, hogy ki volt az. Egyértelműen Lily-vel állt szemben, amit később annak hangja is megerősített. Ev örült, hogy mégis sikerült megtalálnia a lányt, azzal nem igazán törődött, hogy jelenleg milyen helyzetben van. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy Lily megölné őt, pedig ha tudta volna az igazságot! Mindenesetre mielőtt bármit válaszolni tudott volna a lány kérdésére, már tovább is ráncigálta a másik két társa elé, ahol ismét kérdéseket tett fel neki. - Evelyn Cox vagyok - felelte boldogan és készségesen, egy csepp félelem sem volt benne. - Én is egy bélyeges vagyok, az árvaházból jöttem, és téged kerestelek Lily - magyarázta továbbra is boldogan. - Már olyan régóta kerestelek, úgyhogy nagyon örülök, hogy végre megtaláltalak!

2015.04.28. 22:32 Lotti

Will: Lily hirtelen megtorpanása kiragadta gondolatai sűrejéből, és ismét a valóságra összpontosított. Mikor meghallotta a szavait, tudta, hogy valami nincs rendben. Lily nem áll meg csak azért, mert eszébe jutott valami. Valamint, ha mégis ezt tenné, biztosan nem jelentené ki. Nem ilyen szókimondónak ismerte meg újdonsült barátját. Csak egyet jelenthet. Valami nem ideillő van a környéken. Feltételezhetően nekik nem előnyös a csöpp kis változás a környezetükben. Viszont jelen helyzetben nem tudott mást tenni, úgy döntött, rábízza magát Lilyre. Nagy az esélye annak, hogy perceken belül harcba keverednek, így Will kiélesítette az érzékeit, amennyire csak tudta, és -egyéb felesleges mozdulatoktól mentesen- leellenőrizte, a helyén van-e a pisztolytáska, és biztosan nem hagyta-e el valahol. Természetesen az életét se tudta volna elképzelni a fegyvere nélkül, de feledékenysége bármelyik pillanatban legyőzheti a megszokást. Talán ez volt az egyetlen, amit kifejezetten utált magában. Soha nem akarja ismét felidézni magában azt a szörnyű napot, amikor elfelejtette első barátnőjének a születésnapját. Azóta természetesen megpróbálta össze-szedni magát több-kevesebb sikerrel.

2015.04.14. 14:38 Gun

Habár igyekezett az útra figyelni, végül pattanásig feszült idegekkel gyalogolt a többiek mellett. Senki nem tudta volna meggyőzni, hogy nem látta elindulásuk óta legalább háromszor a szürkét, még akkor is, ha csak a szeme sarkából pillantotta meg egyszer-egyszer. A Nemesek elleni düh egyelőre nem kapott helyet érzelmei között, de egy-két csapongó gondolat csak beférkőzött a többi az alakkal kapcsolatos közé. Így hát a legnagyobb jó indulattal sem mondhatta volna, figyelt arra, mi történik körülötte, csupán Lily megtorpanása késztette arra, hogy kicsit kifelé is nézzen. Kijelentése ellenére képtelen volt elhinni, hogy csupán az eszébe jutott valami, de tudta - vagy legalábbis bízott abban -, hogy a lány tudja, mit csinál, így nem kapta fel rögtön a fejét, hogy valami nem odavalót keressen, bár a tétlenség majdhogynem fizikai fájdalommal ért fel számára. Ujjait nadrágja zsebeibe süllyesztette, hogy szorosan ökölbe szorított kezei ne tűnjenek fel senkinek - legfőbbképp nem a feltételezett támadónak. Az ezután következő utat így tette meg, a száját rágva és a zsebében egy cérnát tépkedve, mely valószínűleg az egyik varrásból szabadult és akkor igen jó szolgálatot tett neki, legalább részben elvonta a figyelmét a valószínűnek vett veszélyről. Az sem segített túl sokat lelkiállapotán, hogy nem tudta, merre tartanak és bár igyekezett fejben tartani az útvonalat, képtelen volt koncentrálni, így pedig biztonsággal még azt sem tudta volna megmondani, merre kellene visszafelé a második kanyar után fordulniuk. Egy idő után azért képtelen volt nem észrevenni, hogy olyan volt, mintha visszafelé tartottak volna, csak éppen egy, a jelenlegi helyzetükhöz vezetőtől eltérő útvonalon. Próbálta ugyan legyűrni eme kellemetlen érzést, azért nagyobb biztonságban érezte magát úgy, hogy immár nézelődött erre-arra - igyekezett nem kelteni túl nagy feltűnést - és összeszedte magát annyira, hogy bármelyik pillanatban képes legyen a földre teríteni bárkit, aki megtámadja őket.

2015.04.09. 21:56 suzuna

Lily ment elől - mivel ő tudta az utat -, a két fiú pedig csak csendben követte őt. Egyikük sem szólt egy szót sem, de Lily-nek ez így is a legnagyobb rendben volt. Nem igazán vágyott felesleges bájcsevelyre, majd ha valakinek van valami mondanivalója, úgyis ki fogja bökni, addig is Lily kiélvezi a csendet. Azt, amire az utóbbi évek alatt nem sok lehetősége volt. Az árvaházban mindig nagy zsivaj volt, tekintve, hogy rengeteg gyerek lakik ott, de akkor is, amikor volt egy-két csendes perce, újra hallotta azokat a sikolyokat, amik a kísérletezések óta folyamatosan kísértik. Az maga volt a pokol, és legszívesebben ki is törölné emlékezetéből azokat a képeket, de mégha ezt meg is tehetné, akkor is itt lennének a karmai bizonyítéknak és emlékeztetőnek. Mindezzel azonban együtt kell tudni élni, változtatni már amúgy sem lehet rajta, mást tehát nem igazán lehet vele mit kezdeni. Persze sokan beleőrültek ebbe az egészbe, Lily-nek azonban egész szerencséje volt ilyen tekintetben. Lily gondolatai eléggé elkalandoztak, így nem is figyelt arra, hogy hogyan haladnak céljuk felé. Szinte már meg is feledkezett arról, hogy őket valószínűleg keresik, azok után, amit ott csináltak, ahol a testvéreit fogva tartották. Elég nagy zűrt kavartak, és tuti, hogy keresni fogják őket... És még  ő is, a mindig óvatos Lily is megfeledkezett erről az apró részletről. Ahogy pedig eszébe jutott ez, hirtelen megtorpant, és fülelt. Percekig nem történt semmi, aztán tökéletes hallását nem tudta elkerülni az az apró zaj, ami arra utalt, hogy valaki van mögöttük, és valószínűleg követi őket. Aztán beleszagolt a levegőbe is - mint holmi kutya -, csakhogy megbizonyosodjon abban, tényleg ember által keltett zajt hallott. Természetesen nem tévedett, de tudta, gyanút kelthet, ha csak így hirtelen megáll, azátn tovább megy egyetlen szó nélkül. - Bocs, csak eszembe jutott valami - felelte, ami tulajdonképp hazugság volt, pontosabban féligazság, elvégre tényleg eszébe jutott valami, és az miatt állt meg. Az már más kérdés, hogy többről is volt szó, de mivel nem akarta, hogy kihallgassák őket - amire megvolt az esély -, inkább nem mondott többet, csak továbbindult.  Jobbra fordult, be egy kisebb utcába, és ott ment tovább, ahol még többször változtatott irányt, ezzel együtt pedig utcát is. Ezzel többek között nem a követő lerázása volt a célja, hanem hogy valahogy kicsit eltávolodjon tőle, és a háta mögé tudjon kerülni, ezzel pedig elkaphassa, és szükség esetén megölhesse.

2015.04.06. 11:28 Lotti

Bólintott, majd közvetlenül Lily után lépett ki a hűvös utcára. Egy kis szél kapott a sapka alól kilógó hajába. Lily már elindult, így követte, bár kissé lassabban, hogy Noeh is utol érhesse őket, aki még közben bezárta utánuk az ajtót. Az utca köve nyirkosan csillogott, bár fogalma sem volt, mikor eshetett az eső. Már kezdett sötétedni, de a Nap még mindig megvilágította a falon inneni utcákat. Egyedül a közvilágítás, és a csatornázás volt közös a város két szegregációjában, így a lámpák már itt is világítottak. Érdekes volt nézni, ahogy a különböző színek váltakozva játszottak az utcakövek egyébként sötét felületén. Hirtelen művésznek érezte magát, hihetetlen vágyat érzett arra, hogy ecsetet ragadjon, és színes festékeivel egy vásznon megörökítse ezt az élményt, azonban rögtön eszébe jutott, hogy pár éve már próbálkozott hasonlóval, de mondani sem kell, a vége az lett, hogy biztosra állíthatja, ehhez nincs kellően elég affinitása. Mindig csodálattal nézte, ahogyan a tehetséges emberek csak pár vonással egy remekművet alkotnak. De ha ő is közéjük tartozott volna, most nagy valószínűséggel nem lenne itt. Csendben rótták az utcákat. Már-már kezdett kínossá válni a hallgatás. Minden bizonnyal mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Neki nem jutott eszébe semmi értelmes téma, amivel újraéleszthetné a beszélgetést, így inkább ő is visszamerült elméje lágy hullámai közé.

2015.03.02. 22:32 Gun

Bár volt némi fenntartása a tervvel kapcsolatban, utolsóként ő is felállt és a többiek után indult, akik akkor már majdhogynem a bejárati ajtón kívül tartózkodtak. Igyekezett elhitetni magával, hogy minden rendben lesz, persze amikor meglátta az alakot a társaitól pár méterre álldogálni, legszívesebben megtorpanva és éles kanyart véve az ellenkező irányba sietett volna. Az immáron jól ismert, magát egyszer-egyszer Szürkének nevező, piszkosszőke hajú fiatal ugyanolyan bizarr mosollyal meredt rá, mint a kísérletek óta minden alkalommal, amikor egy ideig hanyagolta gyógyszereinek bevételét. Előtte nem volt ilyen rossz. A Nemesek kísérletei előtt. Érezte a düh kesernyés ízét a szájában, ahogy ő maga is kilépett a házból, majd - igyekezvén figyelmen kívül hagyni az alakot, aki így, hogy a szabadban volt, jóval közelebb állt hozzá - bezárta az ajtót. Nem tűnt úgy, hogy a szőke mozogni akar - amiért ő alig észrevehetően megkönnyebbült. Persze az érzés nem tartott sokáig, ugyanis amint a többiek felé vette az irányt, már-már rémisztően jókedvű hangot hallott a háta mögül reccsenni. - Meg fogtok halni - kuncogta a fiatal, mire ő megszaporázta a lépteit. Persze ettől még hallotta a folytatást. - Mindenki. Ezt ti is tudjátok. Nem is értem, miért csináljátok. Teljesen felesleges… Habár igyekezett nem figyelembe venni a lelombozó mondatokat, amelyeket Szürke egészen addig köpködött magából, míg csak elég messze nem értek ahhoz, hogy hangja ne érjen el hozzájuk. Feszültsége is csak akkor engedett alább. Habár továbbra is tompának érezte magát az idegességtől, ügyetlenül a zsebéhez nyúlt, ezután azonban ismételten másodperceknek kellett eltelniük ahhoz, hogy képes legyen higgadtnak maradni. Gyógyszerei ugyanis eltűntek. Nem tudta, hol hagyta el őket, túl sok helyen jártak ahhoz, hogy megállapíthassa. Halk sóhaj tört fel a torkából, ahogy eljutott a tudatáig, mit is jelent számára a helyzet, megoldást azonban nem talált rá, így kényszerítette magát, hogy amúgy is zaklatott elméje legmélyére száműzze a gondolatot a vele együtt járó bizonytalansággal együtt.

2014.12.21. 09:19 suzuna

Bólintott egy aprót Will kérdésére. Szerencsére pont tudta, hogy hol keresse azt az embert, akitől információt szerezhettek. Attól pedig egy pillanatig sem félt, hogy tőle nem tudnak meg semmit. Lily egész jól ismerte, és tudta, hogyan lehet hatni rá, ha rögtön nem mond el mindent őt meglátva.  - Erre gyertek - felelte, majd megindult, ki a házból, ahol tartózkodtak, céltudatosan az a hely felé. Rég volt már, hogy látta volna drágalátos ismerősét, és Lily biztos volt benne, hogy nagyon fog örülni ő is a viszontlátásnak, olyannyira, hogy el kell majd kapni, mielőtt meglógna - nem mintha Lily elől megtudna szökni.

2014.08.27. 13:43 Lotti

Figyelmesen hallgatta Lilyt, majd mérlegelte a lehetőségeket - Akkor szerezzünk információkat - állt fel - Ne vesztegessük az időt - tette még hozzá - Lily, tudod, hova kell menni? - érdeklődött ismét a lányra emelve a tekintetét.

2014.08.25. 11:16 Gun

Csendesen figyelte a beszélgetést és azon gondolkodott, mivel tehetné magát hasznossá. Tekintve, hogy a "tárgyalásban" valószínűleg nem sok hasznát veszik. Abban azért nem volt teljesen biztos, hogy örömmel teljesítené, bármiféle küldetést adnak is nekik. Az sem igazán tetszett neki, hogy így egyértelműen éreztetik a bandával, hogy van hatalmuk. Persze ezt már átbeszélték egyszer, így ezúttal nem szólalt meg.

2014.08.22. 17:01 suzuna

Will felvetésén elgondolkozott, mert eddig nem igazán gondolt bele, hogyan is kellene hozzá fogni az egészhez. A legnagyobb probléma mégis csak az volt, hogy Lilynek fogalma sem volt arról, hol keresse pontosan azt a lázadócsoportot. - Először is, meg kellene találni őket. Hallottam már sokféle pletykát arról, hogy hol lehet a táboruk, de senki sem tudja igazán, hol keresse őket. Az is meg lehet, hogy folyamatosan változtatják a táborukat. Mindenesetre ismerek valakit, akitől pontosabb információkat lehet szerezni. Azt pedig előre nem lehet megtervezni, hogy mi fog ott történni. Szerintem az lenne a legcélszerűbb, hogy odamegyünk, nyilván nem túl barátságos fogadtatásban részesítenek, beszélünk velük, és elérjük, hogy adjanak valamilyen feladatot, amivel elnyerhetjük a bizalmukat.

2014.08.21. 19:35 Lotti

- Akkor hol kezdjük? Csak úgy kopogjunk be a lázadók csoportjához: hali, szeretnénk egy egységes birodalmat szervezni a nemesek ellen, benne vagytok?; ők meg: Igen, persze, gyertek beljebb! - játszotta el főleg a hangszínét és az arckifejezéseit használva a rövid kis jelenetet - Mármint, értem, hogy ez lenne az első lépés, és azzal is tisztában vagyok, hogy miattam kicsit kétes a végkimenetel... - kezdett bele a mondatba, de már nem tudta, miért is kezdett bele - Tehát a kérdésem, hogy akkor hogyan tervezzük ezt az egészet? Végsősoron nektek kéne inkább beszélni - nézett most inkább Lilyre, ugyanis Noeh nem a beszédességéről volt híres.

[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]