[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Egy ideig csak értelmezte a hallottakat, csak utána volt képes megszólalni. -Nálunk a bandát több kisebb... csoportra mondják. Legalábbis az egyikőjük így magyarázta el- jegyezte meg, miközben kissé kellemetlenül érezte magát. Most a lány megjegyzésének köszönhetően a "nemes" szót végleg a kőkorszaki nyelvet beszélő idős urakhoz és hölgyekhez kötötte, akik gondtalanul teáztak és hallomásból sem ismerték a banda szót. -Ráadásul a szülők nem szeretik ezt a szót- tette hozzá magát is meglepve az enyhe éllel a hangjában. Nem zavarta, éppen kifejezte azt, hogyan vélekedik a dologról.
|
- Csoport? - visszhangozta ismét, mintha ez az egyetlen szó égett volna az elméjébe- Hűű, ti aztán jól neveltek lehettek. Mifelénk ezt inkább bandának hívjánk mintsem csoportnak - mondta, s közben a hangja még saját magának is olyan idegennek tűnt. Nem tudta leírni az érzést, de mintha teljesen elengedte volna magát a beszélgetésben. Nem tetszett neki ez a hang, túl mélynek és csúfnak találta a megszokoott, hivatalos és minden bajtól megkímélő hangjához képest. Ismét megköszörülte a torkát, hogy visszatérjen a megszokott hangja. Nem értette, miért engedhette el magát ennyire, hiszen Minh még csak nem is a haverja!
|
-Ja! A csoport, amivel ide bejöttem. Tudod, az előbb elmondtad majdnem az egész történetet- emlékeztette a lányt, miután zavartan nevetett egyet. Képes volt úgy beszélni dolgokról, mintha azok teljesen egyértelműek lettek volna mások számára.
|
- Csoport? - visszhangozta Thea. Nem tudta elképzelni mi lehet az. Osztály talán, mint náluk? De ott nem lehet 35 éves férfi. Talán valami terpáia a nemes elmebetegek számára?
|
-Oh... És az mi?- kérdezte elgondolkodva. -Nálunk nem csinálnak semmi ilyesmit, a legtöbben félnek attól, hogy esetleg átkerülnek ide. Mert beléjük nevelik. Persze vannak, akik szándékosan azért csinálják. A mi csoportunkban is van egy harmincöt éves férfi, aki csak arra vár, hogy egyszer észrevegyék- tette hozzá. Ez igaz is volt. Neki személy szerint mindegy volt, hogy melyik városrészen kell tengetnie az életét, egyedül a szülei miatt aggódott.
|
- Mindent, ami a nevelőtisztjeinknek nem tetszik - vont vállat.
|
-Oh. Értem- mondta kissé bizonytalanul, hiszen volt valami furcsa a lány hangjában. Esetleg mosolygott? Hát jó. Akkor lehet, hogy mégsem csinált mindent teljesen rosszul. -És a barátaiddal mit szoktatok itt csinálni?- érdeklődött. Közben szétnézett. Rögtön látott három olyan dolgot, amivel ő maga akár órák hosszat is el tudott volna szórakozni. Ezt persze nem akarta megemlíteni, hiszen még a végén hülyének lesz nézve.
|
Thea úgy tett, mint aki észre sem vette a fiú korábbi mondatait - Teljes mértékben - válaszolta vigyorogva és remélte, hogy ez a hangján is hallatszik. Már csak pár percre lehettek a faltól. Ilyenkor Thea mindig a lépteit szaporázta, de most mégsem gyorsított a tempón.
|
Figyelt és bólogatott, bár szinte feleslegesen. -Hát akkor megnyugtatlak titeket, nagyon jól álcázzátok magatokat... Vagy én kerültelek el titeket...- tette hozzá kissé zavartan. Felfigyelt a lány vállára, így becsukta a száját, mielőtt még egy újabb mondatot kezdhetett volna. -Idegesítelek?- kérdezte kissé megfáradt hangon. Ha igen... Hát nem a lány volt a legelső.
|
- Ha lenne pénzünk az útra, már rég megtettük volna. De ha rá is szánjuk magunkat, még mindig ott van a városfal. Nem tudom észrevetted-e, de szinte csak repülve lehet innen kijutni - mondta némileg lemondóan - És igen voltam már. Minden Bélyeges volt már minimum egyszer a város másik oldalán. Ha másért nem, hát lopni, hogy megélhessünk - magyarázta, miközben fel sem figyelt rá, hogy -mint mindig, amikor ideges- görcsösen kissé feljebb húzta a vállát.
|
-Sajnálom, úgy tűnik, tényleg nem sokat tudok erről- emelte fel a karjait kissé sajnálkozva. Úgy tűnt, bármit mond, nem vált ki vele pozitív reakciót. -De akárhogyis... Szerintem nem csak ez az egy út van. Apropó út. Miért nem mentek el a városból?- érdeklődött. Esetleg azért, mert a többi helységben sem kezelnék őket máshogy? De úgy tudta, csak pár ilyen város van. -Ah... Nem erőlködök, nem értek hozzá- fújta ki végül a levegőt, amivel együtt feladta ezt a témát. -Voltál már a város másik részén?- kérdezte nagyjából két másodpercnyi szünetet hagyva a két mondat között.
|
- Azt hiszed... - szólalt meg némi habozás után - Azt hiszed, nekünk ebbe van beleszólásunk?.. Tényleg azt hiszed, ez ilyen egyszerű!? - förmedt a fiúra némi keserűséggel a hangjában, továbbra is előre nézve. Tulajdonképpen meglepte a fiú közvetlensége. Még ő maga sem gondolkodott el rajta, hogy miért Felkelés van és nem pedig Tárgyalás. De ez az ügy régebbi, mint ahogy ő világra jött. Ebbe született bele, ezt szokta meg, ő pedig nem firtatta, ami mindenki másnak nyilvánvaló volt.
|
Nem zavarta, amikor Thea nem szólalt meg megint, ő majd beszél kettejük helyett is. -Tudod igazából meg tudom érteni, hogy miért támadtátok meg a falat... vagy a várost. Nem szép dolog, amit veletek csináltak- mondta, aztán várt egy kicsit. A "nem szép"-et meglehetősen gyenge kifejezésnek ítélte, elvégre gyakorlatilag ezek az emberek soha nem kaphatják már vissza a korábbi életüket. Pedig mind a raboknak, árváknak, nevelő- és elmegyógyintézeteseknek is lett volna rá esélye. Kicsit lekonyult a mosolya, így elhessegette ezeket a gondolatokat. Képes volt bármikor pártatlanként tekinteni egy témára. -Nem akartatok valahogy tárgyalni? Persze...- ismét habozott. Nem biztos, hogy lett volna bármiféle eredménye, elvégre könnyen hivatkozhatnak a Bélyegesek mivoltára. -De semmiben nem különböztök... Téged is ki tudnálak nézni egy nemesnek, ha csak úgy sétálnál a város másik felén- jegyezte meg. -Nem gondoltatok arra, hogy esetleg egyszerűen csak átjönnétek?
|
Thea nem válaszolt. Elindult ismét a fal irányába. Érezte, hogy szédül, pedig ma egyáltalán nem is használta az erejét. Próbálta kitisztíani a fejét, valami biztos pontot keresni a távolban, amiből nincs kettő. Sikerült korrigálnia. Valószínűleg a fiúval való hirtelen váltakozó vegyes érzelmei szívják az energiáját. Sosem szerette ezt a "sötét oldalát" az életének. Főleg harcban nem lenne előnyös. Ki beszél itt harcról? Úgyis minden nap csak unalmasan és békésen telik a nevelőintézetben. Még a felkelésben sem vehetnek részt ilyen fiatalon. Nagy levegőt vett. Érezte, hogy már minden rendben. Őszintén el is gondolkodott rajta, hogy vajon megmutassa-e a képességeit a fiúnak. Végül aztán úgy döntött nem. Nem tudja, meg lehet-e benne bízni.
|
- Nincs mit - vetett egy mosolyt Lily-re - Ami pedig azt illeti, nincsenek sokan, akik tudnak róla, de ők már nincsenek a városban. A családom pedig azt tudja, hogy van valahol egy vendégszobám, szóval emiatt nem kell aggódni - mosolygott halványan Noeha-ra tekintve. A szoba általában sötét volt, de most, hogy nyitva állt az ajtó, az egész helyiség úszott az utcai lámpák fényétől. A digitális óra fénye a falon is halványabb lett, az erős világítástól. Will odaballagott az egyik éjjeliszekrényhez. Megmarkolta a lámpa zsinórját, hogy kitapogathassa a kapcsolót, majd ujját végighúzta rajta halvány derengés tört elő a lámpából. A fiú a lámpa oldalán is végighúzta az ujját, mire a fény erősebb lett. Felegyenesedett - Hát - vont vállat - Remélem éjszakára megfelel.
|
-Mindenki tud róla- mondta halkan, visszafogottabban, miközben a lány hangja gyakorlatilag letépte az arcáról a mosolyt. Persze aztán inkább bűntudata támadt. Ő taposott bele egy nyilvánvalóan érzékeny témába, amihez semmi köze nincsen -gyakorlatilag. Komolysága kicsit oldódni kezdett, amikor meghallotta a lány válaszát, így óvatosan ismételten elmosolyodott. -Bocsánat, nem kellett volna csak így rád támadnom- mondta zavartan. Még mindig furcsa volt számára, hogy milyen nehéz kimondani a "bocsánat" szót. Csak egy szó. Mondjuk igaz, hogy nem régen kezdte el használni.
|
Megrökönyödve állt meg. Hogy mit mondott?
- Mégis mi a fenéből gondolod, hogy nekem v... hogy akárkinek van bármilyen képessége is!? - fordult hátra ordítva. Eddig teljesen meg volt róla győződve, hogy a kísérletek pontos eredményeiről csak a kísérletben résztvevő nemes kutatók tudnak, és az ilyen csavargók a másik városrészből mit sem sejtenek az egészből. Bár ha jobban belegondolt, elég nyilvánvaló, mi folyik errefelé és valszínűleg a szülők nem látják értelmét, hogy ezt eltitkolják gyerekeik elől. Ezen gondolatra azonnal -bár alig láthatóan- elpirult. Elkapta tekintetét Minh-ről, majd ismét kiegyenesedett. Megköszörülte torkát, hogy hangját is rendezze - Majd ha piros hó esik! - mormogta, majd köpött egyet és ismét megfoult.
|
Amikor beértek a garázsba, jól szétnézett. Elég régen nem látott már ilyesmit -eltekintve attól, hogy néha meglátta egy-egy TV csücskét az ablakok másik oldalán. Kellemes helynek tűnt, olyannak, ahol az ember képes lenne heteket eltölteni. Ezt az egészet egyáltalán ki csinálta? -Más is tud erről a helyről?- csusszant ki a száján. Amennyiben a válasz igen, valószínűleg éber lesz, hogy figyelje, jön-e valaki. Ha nem, akkor sem lesz teljesen ellazult állapotban. Kíváncsian pillantott Will-re.
|
 A garázsig tartó rövid kis utat csendben tették meg. Lily próbálta elrejteni döbbenetét, de kicsit nehezen ment. Még soha nem látott ilyen modenr technológiát, és belülről is nagyon modern és szép volt ez lakásnak inkább nevezhető hely, mintsem garázsnak. Egy pillanatra Lily meggondolta, hogy biztos, hogy itt akarja-e tölteni az éjszakát egy nemessel és egy Bélyegessel, aki az elmegyógyintézetből jött, habár azt mondta, nem őrült. Nem bíztam bennük túlságosan és ez a hely túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
Gyorsan felmérte a hely minden szegletét, és csalódottan kellett megállapítania, hogy innét csak a bejárati ajtón lehet kijutni, esetleg egy ablakon, de azok nem úgy tűntek, hogy könnyen kitörhetőek lennének. A fürdőben nem járt még, de úgy gondolta, hogy ott se lehet sokkal több kijárat, mint itt. Gyorsan visszakapta tekintetét Willre, és halványan elmosolyodott.
- Köszönöm a meghívást, igazán megtiszteltetés - felelte.
|
Megvakarta a tarkóját és elgondolkodott. -Szerintem azért nem kéne csak úgy szörnynek nevezni...akárkit- jegyezte meg. Oké, neki is volt néhány pillanata, amikor nem csak "szörnyetegnek" nevezett valakit, de ha komolyan van gondolva, azért más a helyzet. Véleménye szerint. -De ezek szerint neked van képességed?- kérdezte, bár igyekezte palástolni izgalmát. -Még sosem találkoztam senkivel sem, akinek lett volna. Nem...- habozott. -Nem tudnád esetleg megmutatni a tiédet?- folytatta végül mégis egy derűs mosollyal.
|
[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés