[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Abbahagyta a keverést, hogy Thea hozzá tudja adni a hozzáadnivalót. -Sonka?- kérdezte meglepetten. Ő személy szerint azt messziről elkerülte.
|
- Először is tojás - csicseregte - de kellhet bele oregánó és bazsalikom is - fordult a pult felé, hogy megmarkolja üvegcséket, amikre rácimkézték a tartalmukat - De nem árthat pár vékony csíkokra szelt sonka is - morfondírozott, miközben megmarkolta a sótartót is, majd kövezebb lépett Minh-hez.
|
-Ott- mutatott a pultra a sarokban. A szülei nagyon eldugták a fűszereket, de neki ez már természetes volt. Így elkezdte törni a tojásokat egy bögrébe, majd felverni őket. -Mit szeretnél bele?- érdeklődött.
|
- Jó lesz a rántotta - felelte egy mosollyal - Merre van a só? - érdeklődött a konyhában jobban körülnézve, hátha valamelyik asztalon felleli.
|
-Rendben van. Rántotta megfelel?- érdeklődött. -Amennyiben tudsz valamit, ami esetleg jobb, akkor te vezetsz, én pedig próbálok nem belerondítani a közepébe- mosolyodott el kissé zavartan. Nem tudta, hogy melyik verziónak örülne jobban, mindenesetre gondolta megkérdezi.
|
- Komolyan ennyire hülyének nézel minket? - tört fel belőle félig ordítva, félig nyugodtan állva és vigyorogva, hangjában ugyanazt a megvetést utánozva, amit az imént Noeh produkált - Ne hasonlíts minket össze a te elmegyógyintézetes barátaiddal, akiknek még az agyuk sem fejlődött a megfelelő szintre, hogy megértsék a Nemesek dolgait! - förmedt a fiúra - Ami pedig azt illeti, jobb lesz, ha ezt a kis szerkezetet magamnál tartom. Nektek már nem árthat, nem igaz? Önvédelemre pedig kiváló.
A fiú után ment - Segíthetek, ha gondolod. Valamennyire azért jártas vagyok a konyhában - fonta összekarjait. A konyha zéptágas és világos volt, a tűzhely nagy és elegáns, a hűtő pedig terebélyes, bizonyára sok ételt tároltak benne.
|
Elhallgatta, amit a fiú mondott, majd ökölbe szorította a kezét és elmosolyodott. -Komolyan azt hiszed, hogy ezután bármit is csinálhatnak velünk?- kérdezte némi megvetéssel a hangjában. A válasz egy egyértelmű nem volt. Többet nem szólt. Ő is a fegyver elpusztítása mellett állt, bár rájuk most már valószínűleg semmiféle hatása nem lett volna, így tulajdonképpen mindegy volt, hogy darabokban, vagy egészben pihen-e az asztalon a bizonyára nem egy életet megnehezítő szerkezet.
Elgondolkodott. -Ma még nem ettünk. Szerintem pihenj egy kicsit én meg főzök valamit- mondta, majd már el is rugaszkodott a faltól, azonban megállt, még mielőtt kisétált volna az ajtón. Felvette a távirányítót, majd látható helyre tette. -Ha gondolod, nézz TV-t addig- ajánlotta, majd egy mosollyal megfordult és a konyha felé vette az irányt. Nem is kérdezte meg, hogy mit szeret a lány. Persze az ő fözőtudása amúgy is kimerül a rántotta után néhány lépcsőfokkal. Végül úgy döntött azt készít, így elővette a tojásokat a hűtőből és "főzni" kezdett.
|
 - Ch. Kimondta, hogy bárkinek el akarom mondani? Engem egy cseppet sem érdekelnek a többiek. Nekem bőven elég, ha én biztonságban vagyok - mondta Willre nézve, majd tekintetlt újra a szerkezete szegezte. - Akkkor pusztítsuk el.
|
- Fogalmam sincs - vont ismét vállat a fiú felé fordulva.
|
Zavartan nevetett egyet. -Azt azért nem mondanám- vakarta meg a tarkóját. -De elélni el lehet benne- tette hozzá, miközben az ajtó mellett nekitámaszkodott a falnak és összefonta a karjait, azaz kényelmesebb pózt vett fel. Ennél még az ülés is kényelmetlenebb volt. -Tulajdonképpen reggel van, nem igaz?- nézett az órára. -Mit szeretnél csinálni?- érdeklődött. Neki már felesleges lett volna betoppanni az iskolába, ráadásul jobb dolga is volt.
|
Engedelmesen követte a fiút, majd belépett a szobába. Gyönyörű volt. Még sosem látott ilyet. Egy igazi szoba. Tele mindenfélével. Még éjjelilámpa is helyet kapott közvetlen az ágy mellett. Lerakta az egyik polc mellé a szatyrokat.
- Gyönyörű a szobád - jött ki a száján már-már suttogva.
|
Mosolyogva bólintott, majd megfordult, hogy megmutassa a lánynak, hol van a szobája. Azaz a folyosó végén. -Fürdő- mutatott oldalra, csak azért, hogy Thea tudja, majd kinyitotta az ajtót és már csak a megszokás miatt előreengedte a lányt. -Csak rakd le bárhová a szatyraidat- mondta, miközben körülnézett a szobában, hogy megbizonyosodjon arról, sehol nincs semmiféle szutyok. Ugyanis a szobáját mindig is katonás rendben tartotta, lelombozónak tartotta volna, ha épp most néz ki úgy, mint egy disznóól.
|
Felvonta az egyik szemöldökét - Hát legyen - vont végül vállat egy rövid nevetéssel.
|
-Hidd el, ha most nem fogadod el tőlem, később a szüleimmel kell majd bírkóznod, az pedig sokkal hosszabb menet lesz a mostaninál, tehát én a helyedben azt mondanám, hogy "rendben" és követném magamat- mosolyodott el szélesen.
|
- Jó lesz nekem a kanapé is - intett mosolyogva, majd szétnézett, vajon merre lehet a kanapé.
|
Felsóhajtott. Ezt természetesen tudta. Ráadásul most még okot is adott nekik erre. -Na mindegy. Hol szeretnél aludni?- érdeklődött. Gondolta, esetleg érdemes lenne bepakolni. -Ha gondolod, akkor alszom kinn a kanapén és megkaphatod a szobámat- ajánlotta.
|
- Mostmár nem fog működni - fordult Lily felé, majd lerakta a kezében lévő chip-et - Nem tudom pontosan, de biztos nem tudna egészen a városszélekig hullámokat gerjeszteni - magyarázott - Viszont - emelete meg a hangját kissé - erről egy szót se SENKINEK! Ha megtudják, hogy minden Bélyegesben van egy chip, tömeghisztéria lesz és mindenki kiszedi, vagy kiszedeti. Az üldözők pedig előbb utóbb rá fognak erre jönni és így, vagy úgy, de találnak új módot ugyanerre a célra.
Mikor a szülők figyelme rá szegeződött, gyorsan motyogott valami köszönésfélét. A felnőttek távozása után megszólalt, amint ismét érdemesnek találta rá a helyzetet - Csak aggódnak érted - hallotta saját hangját meglehetősen lágy és kedves hangnemben, ami tőle nem volt éppen megszokott. Maga is meglepődött, de magába fojtotta ezt az érzést és azon gondolkodott tovább, mit mondhatna még.
|
A chip-re pillantott és inkább nem válaszolt Will szuveníres kérdésére. Hát a gézzel a kezében... Nem igazán tudott mit csinálni, így végül is csak a lábához szorította. Lily-re pillantott, ahogy feltette a kérdéseit. Számára eddig teljesen egyértelmű volt, hogy ilyenkor már nem fog, bár ki tudja... Így inkább várt a válaszra (nem, mintha annyival tudna bármelyikőjük erről az izéről).
|
- És akkor most nem fog műr működni ez a vacak, igaz? - kérdezte Willtől azt a különös szerkezetet bámulva. - És mekkora távolságban hat?
|
Megkönnyebbült, amikor valóban észrevette. Megvárta, amíg átveszi a pulcsiját, majd indult is. Meglehetősen tempósan. Két sarok, egy sarok, húsz ház. Megvan. -Megérkeztünk- jelentette, majd előhalászta a kulcsát, ezután pedig kinyitotta az ajtót. (Ismét tartotta, amíg a lány bemegy.) Ahogy megfordult, megpillantotta a szüleit, szokatlanul vörös fejjel. -Nektek nem dolgozni kéne lennetek?- kérdezte, majd rájött, hogy jelen esetben ennél rosszabbat nem is szólhatott volna. Amikor látta, hogy apja megindul, arrébb lépett egyet. -Ő itt a levelezőtársam, ma érkezett, nem tud hol lakni, nálunk maradhatna?- darálta el, mire hímnemű szülője pillantását most a lányra vetette. Mintha eddig nem is vette volna észre. Rendezte az arcvonásait, kiegyenesedett. Felvette a "munka-arcát". -Nos... Persze...- mondta lassan. Látszott rajta, hogy olyan gyorsan jött ez az egész; képtelen volt ennyi idő alatt annyira átgondolni a dolgokat, valamint azoknak következményeit, hogy nemleges választ adjon. -Remek, sziasztok- mondta Minh, azzal megragadta Thea karját és maga után húzva a lányt elviharzott, mivel látta anyja arcán, hogy örülne, amennyiben esne pár szó az iskoláról is. Hallotta, hogy a szülei mögött csukódik az ajtó, ahogy valószínűleg elindulnak a munkába, így kifújta magát. -Csak egy másodperccel kellett volna később említenem téged, már nem élnék- csóválta meg a fejét.
|
[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés