[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Mikor elérkezet a pillanat mielöt leléptek volna a mamlaszok le ugrot a tetöröl majd le huzzta a fejéröl a kapucnit.-Engem kerestek?Itt vagyok!-Mondta vigyorogva.Majd le dobta táskáját és arra várt hogy neki essenek.Csak is az önvédelemre koncentrált és a katonai kiképzésre.-Na mire vársz...?-kérdezte közben hergelte az ellenséget.Majd meg várta hogy az elsö támadjon.Ahogy probálkkozot a lány annál ügyesebben roppantota össze bordáit rugásával.
|
Gyakran előfordult ugyan, de olyan érzése volt, mintha követnék. Nem törődött vele. Inkább sietett vissza a fal másik oldalára, ahol már biztonságban lehetett. Ezután már senkivel nem hozta össze a sors, ez pedig megkímélte őt egy jó hosszú sor kényelmetlen feszengéstől, idegeskedéstől. Ahogy visszaért, össze is futott két ismerősével. "Ismerős". Tulajdonképp két olyan férfi volt, akik szokás szerint megpróbálták megverni, végül mégis meglepetten tanakodhattak azon, hogy miért egymásnak estek, ahelyett, hogy az ő arcszerkezetét rendezték volna át nyomatékosan. Ezúttal jól jöttek. -Sziasztok- ugrott nekik, még mielőtt megszólalhattak volna. Rögtön bizonytalan arckifejezést öltöttek magukra, már semmiben sem voltak biztosak. Kivételesen jó tesztalanynak bizonyultak mágiája számára. -Láttam errefelé jövet egy Nemes lányt. Tudta, hogy kik vagytok, hallottam, ahogy a társaival beszélt. Végezni akar veletek. De szerencsétekre tudom, hol van és, hogy hogyan néz ki. Rózsaszín szemek, fehér haj. Nem téveszthetitek össze senkivel. Menjetek- sorolta. Úgy tűnt, a két mamlasz térde máris megremegett az információmennyiségtől. Talán akkor is mentek volna, ha nem használja a képességét. -Én a helyetekben nem jönnék vissza, amíg meg nem találtam őt!- szólt még a páros után, mielőtt még a házak közé préselték volna mérhetetlen izomrengetegüket.
|
-Ch.-Enyi halacot majd amikor a fiu el hagyta a sötét utcát kapucnit vet fel majd ugy kellt át a romvárosba követe a puhány alakot persze meszebröl. majd egy kellö pillanatban fel mászot a tetöre és ugy követe tovább.-ch..megy vagy!-mondta a leg halkabban ahogy csak tudta.Szinte minden hová követe.Késöbb 3 társával beszélgetet valmi merényletről csak a kellö pilanatra várt hogy le csaphason rájuk.
|
A férfi azt sem értette mi történt, a golyó mellément. -Vagy sokka bénább vagy, mint amúgy mondod, vagy nem lőtted le- állapította meg hallhatóan, amíg még a lány hallóközelben volt. Persze rájött, hogy nem szerencsés itt ordibálni. Tulajdonképp mit is csinál? Szabadon elmehet, mégis itt játszadozik ahelyett, hogy indulna? Dühös volt, egy állatnak érezte magát, akinek megkegyelmeztek, végül mégis elindult. Így lesz a legjobb.
|
Mintha meg babonázták volna.Elindult de rájot a csinre lehet hogy az volt de akkorsem öli meg az emberek elöt.Intet az idegenek hogy lelép majd a férfi feje mellet elsütöte a pisztojt ugy mintha lelöte volna.-Remélem most örülsz..-motyogta magában majd el indult az erdőbe.
|
-Nem mondtam semmit, amivel ezt megcáfoltam volna...- jegyezte meg. Szörnyen zavarta, amit a lány csinál. Játssza az erős, céltudatos felnőttet, miközben még csak egy gyerek. -Ó, hidd el, nekem elég volt- mondta mézes-mázos hangon, mágiáját összesűrűsítve hangjába, hogy rá tudja venni a lányt, megtegyen bármit, amit mond. -Viszont látod ott azt a férfit?- kérdezte. Mivel egyetlen ember volt az utcán perpillanat, egyértelmű volt, hogy kiről beszél. -Ismerem őt. Egy Bélyeges. Rengeteg Nemest megölt már. Élvezettel. Imádja, amikor a kiontott magatokfajták vérében fürdhet- szította a tüzet. -Szívességet tennél az egész városotoknak, ha lelőnéd- fejezte be a mondanivalóját. Úgy hazudott, mint a vízfolyás, de ezt senki nem tudta volna megmondani rajta kívül.
|
Felemelte fegyverét majd készenlétbe tete.-Ugyan olyan ch..ne vicceljmár könyedén lukat üthetnék a fejedbe!-Mondta vigyorogva.-Könyedén meg teszem hogy fenyegetlek miért ne.Több tapasztalatal rendelkezem mint te.Szal jobbha nem patogsz itt.-Mondta nyugotaban majd tekintetét a fiura szegezte.-szarvak,sárga szemek,ezüst haj tuti nme lenél hozánk valo.Puhány alak. erigy innen unom a fajtátokat.-mondta majd az égeflé elsütöte a fegyverét majd el tete és el indult kifelé.-REmélem enyi elég volt!.-
|
-Eltévedtem...- felelte először higgadt hangnemben, bár zavarta, hogy egy fénypászma vetül az arcára. Amikor meghallotta a lány mondandójának másik felét, komolyan elgondolkodott azon, hogy kivételesen megöl valakit. Dühösen villant a szeme. -Hogy merészelek idejönni?- nevetett fel halkan, vészjóslóan. Olyan gyűlöletet érzett a lánnyal szemben, hogy azt hitte, ott helyben a saját körmeivel fog nekiesni. -Én is itt éltem, ugyanolyan voltam, mint te, elkényeztetett liba!- köpködte a szavakat a lány felé. -Hogy képzeled, hogy csak így megfenyegetsz?- kérdezte, miközben muszáj volt ökölbe szorítania kezeit, hogy levezesse ingerültségét némileg.
|
Hirtelen meg állt majd meg fordulva hirtelen elö rántota fegyverét és rá villágitot a fiura.-Ch..tudtam bélyeges.!Mit keresel itt?.-Kérdezte komoran.Ilyenkor el kapja valmi fura érzés hogy meg kell ölnie az összes bélyegest mert miata halt meg anyja.Hirtelen felmordult-Hogy merészelsz ide jönni!Pofátlan !Még is mit képzeltek!-Mondta szindte kifordult magából.
|
Még a lélegzetét is visszafogta, amikor úgy tűnt, a lány mégsem tudja konkrétan, hol van. Azért mégis nyugtalanította, hogy észrevette. Azonban ha tényleg ilyen könnyen megússza, akkor csak hálát ad az égnek és rövid úton elhagyja ezt a területet. Amikor a lány végül meg is fordult, alig tudott visszafogni egy sóhajt. Az előbbi majdnem teljes lebukásból ítélve azonban úgy tűnt, ő egy olyan személy, akinél a megkönnyebbülés egyet jelent a véggel. Hangtalanul várta, mikor fordul már ki a lány, hogy eltűnjön és élje a kis életét.
|
Észrevette hogy az utca elején négy férfi beszélgetett , de ahogy jöttek ugy mentek is.Igy nyitot pálya volt az árnyék felé.mikor tiszta volt a terep besétált mintha egy érdeklödö lány lenne.-Van itt valaki?-kérdezte miközben beljebb sétál a sötétben.fegyvereit el rejtete táskájában igy ugy nézetki mint aki a sulibol jöt...Többször meg fordult de semi. majd megtetve nagyot sohajtot és el indult lassan kifelé.Tudta hogy valki ottvan de csak késöbb vog rá ilyeszteni.
|
Felsóhajtott, amikor meghallotta, hogy az idősebb mit mond a húgának. Ezek szerint lehető leggyorsabban haza kell érnie. "Haza". A biztonság kedvéért hátranézett, mielőtt óvatosan továbbsietett volna. Érezte, hogy a cipője valami nedves anyagban tapos, amely miatt kissé megkönnyebbült. A következő pillanatban pedig, ahogy meglátta az utcát, amire minden jel szerint kilépni készült, benne fagyott meg a vér. Rögtön a két ház közötti nyílás után egy idősebb, negyven közötti, jól megtermett férfi beszélgetett három ugyanilyen termetű társával. Ajkába harapva megállt. A mai volt közel a legszerencsétlenebb azok közül a napok közül, amiket számon tartott. Azért megpróbált higgadtan gondolkodni. Ha itt marad, a lány megtalálja és felhívja rá a férfiak figyelmét is. Ellenben ha meglepetésből támad rá, esetleg sikerül rávennie, hogy engedje el. Lassan elindult visszafelé, óvatosan, nehogy bármiféle hangot kiadjon.
|
Késöbb valmi árnyat láttot meg az egyik fa árnyékában.Hirtelen elö rántota fegyverét majd szapora sziv verésel körl nézet.-Gyere hugi mennünk kell!-szólt maga biztosan majd fel kapta cucait majd a kislány elöre rohanva el indult de azért még vissza tekintet az árnyékra.-Figyelj hugi rohanj haza jó.Én is megyek késöbb de sies..!-mondta majd puszit adot a homlookára és hátat forditva el indult az árny felé.
|
Alig sétált még, amikor észrevette, hogy már nincs egyedül. Két Nemes. -Tch...- mordult fel, miközben behúzódott az árnyékba és onnan figyelt. Csak a szerencsén múlt, hogy eddig nem vették észre, ha most megpróbálna elmenni, biztos feltűnne nekik. Talán megvárhatná, amíg elmennek. Ugyanakkor lehet, hogy csak többen jönnek. Szétnézett valami után, ami esetleg segítheti a szabadulását. A segítség végül egy két ház közötti aprócska, utcának alig nevezhető csapás képben jelentkezett. Az egyetlen probléma az volt, hogy ki kellett volna lépnie a napfényre ahhoz, hogy beléphessen a menedékre. Halkan kifújta hát a levegőt, majd óvatosan előrelendült, lefelé nézve, hogy valamivel kevésbé legyenek láthatóak szarvai, majd úgy próbált menekülni. Épp megkönnyebbült volna, hiszen már csak egy lépés választotta el a céltól, amikor valaki kicsapta az ablakot az első emeleten, ezzel nyilvánvalóan arrafelé terelve a figyelmet, ahol ő volt. Szitkozódva ugrott be az árnyékba, majd minél halkabban, sietve igyekezett a házak között átjutni, hogy aztán elmehessen innen valami olyan helyre, ahol tényleg egyedül lehet.
|
A kis hugával sétált az utcán a játszotér felé.Elég ingerült volt a kelleténél.Igy ha butaságokat kérdezet a huga elég furán válaszolt.Késöbb mikor oda értek elengete a huga kezét majd egy közeli padra le ült és a latopján babrált.
|
Gin
A falon üldögélt és figyelte a másik városrész zajait. Kicsit zavarta, hogy a többi Bélyeges könnyedén átjárhat, míg az itt élőknek csak töredéke járt úgy, mint ő; állati kinézetű fülei, farkai, végtagjai csak egy-két ismerősének volt. Többnyire a nevelőintézetből valóaknak. Persze őt ritkán zavarta eme adottsága, azonban az, hogy korlátozta, nem volt ínyére. Ha tehette volna, már régen megszabadult volna tőlük. Ingerülten leugrott a falról. Mindegy. Ő így is tesz egy kört a városban. Senki nem szabhatja meg, hogy mit tegyen. Egy halvány vigyorral indult el a szűkebb utcák felé. Elvégre annyira botor még ő sem volt, hogy arra menjen, amerre egy rakat kiképzett Nemes van, akik fél perc alatt elintéznék. Keserű szájízzel lépdelt egyre beljebb a házak közé.
|
-Hm... Két rajz, egy matek, egy tesi, egy nyelvtan, infó, ének, vagy zene, kinek hogy tetszik, spanyol- sorolta elgondolkodva. -Tehát egy jó izgalmas napnak nézünk elébe- húzta szélesre a mosolyát.
|
Amíg a fiú pakolászott, elmosta a két tényért, megfogta a táskáját, benne néhány alapvető holmival, majd az ajtóhoz állt.
- Rendben - mondta egy mosollyal, majd kilépett az ajtón. Amíg a lépcsőn lefelé masírozott, azon gondolkodott, hogy tulajdonképpen ma még csak 4 szó hagyta el a száját, abból kettő a rendben volt. Erősen gondolkodni kezdet, hogyan kezdeményezhetne beszélgetést.
- Ma milyen óráitok lesznek?
|
-Köszönöm- mondta zavartan, majd leült és megette a szendvicset. Hamar végzett. -Finom volt- mosolygott továbbra is óvatosan. Rájött, hogy tulajdonképp kissé furcsa, hogy megköszönte, így egy hirtelen gondolattól vezérelve felállt. -Én... Öm... Hozom a táskámat- mondta, majd megragadta a tányért, kis híján belevágta a mosógatóba, mivel majdnem kicsúszott a kezéből, majd besietett a szobába és előkapkodta a cuccait, majd visszament a konyhába. -Ha gondolod indulhatunk- erőltette magára a már megszokott mosolyát.
|
Bólintott, majd leült megenni a részét.
|
[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés