[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]

Elgondolkodott. -Azt hiszem, kíváncsi lennék a levegőre- jegyezte meg végül is mosolyogva. A tűzre őszintén szólva nem is gondolt, mivel annyira azért nem érezte magát "kemény legénynek", hogy azzal is megbírkózzon.
|

- Melyik elemmel szeretnél harcolni? - érdeklődött - A tűz kizárva, ne is próbálkozz- tette hozzá, mert Thea úgy vélte, a tűz ellen nem lehet puszta emberi erővel védekezni és nem szerette volna súlyosan megsebesíteni a fiút.
|

Követte Lily-t az ajtón túlra. Érdeklődve nézte a poros tárgyakat, amiket már régóta nem használt senki. Az az érzése támadt, hogy a nyikorgó, szúette padló hamarosan beszakad alattuk, de hamar elheseggette ezt az érzés és arra gondolt inkább, hogy honnan szerezzenek élelmet.
|

Amikor megálltak a bejárat előtt, érdeklődve nézte meg magának a házat. Arra gondolt, hogy valószínűleg az ilyesmit hívják az emberek "kísértetjárta háznak". Ő inkább egy segítőkész öregemberhez hasonlította volna, de ízlések és pofonok. Várakozva nézett Lily-re, ahogy belépett az ajtón. Kíváncsi volt arra, hogy tulajdonképp milyen helyre is hozta őket.

Meglepetten figyelte a lányt, majd kissé zavartan körülnézett, de úgy látszott, nem volt ott senki rajtuk kívül. Így végül beletörődve mászni kezdett, majd hamar át is ért a túloldalra, ahol viszonylag ügyesen landolt. -Na jó... Akkor... Hogy szeretnél edzeni?- kérdezte, miközben kíváncsian nézett Theára.

-Hm... És mi van azokkal, akik itt laknak?- kérdezte, miközben a két Nemes minden mozdulatát figyelte. Továbbra sem igazán bízott bennük, bár jelenleg legalább senki nem próbálta megölni. Egy ideig csendbe burkolózott. Éppenséggel lett volna mit kérdeznie, kíváncsi volt, de ezt eszében sem volt kimutatni, így csak közömbösen nézett és várt a válaszra.
|

Nem igazán gondolkodot a dolgon.de titokba szeretné tartani a sulis dolgát.-Hát..járnak erre páran de..mivel itt van a fal tulso oldalán a romváros nem igazán mernek ide jönni.-válaszolta majd a zajfelé tekintet.A kicsi lány tudta hogy nme sokára haza kell mennie/menniük.Ezért meg huzta gyengéden növére kezét.
|
Noehvel a bal oldalán és Willel a jobbján haladtak az elhagyott ház felé. Pontosan nem tudta Lily megmondani, milyen környéken voltak, csak tippelni tudott, hogy hol voltak. De azért a lehető legjobb formáját hozta.
Csendben sétáltak egymás mellett, míg meg nem érkeztek az úticélukhoz: az elhagyatott ház.
- Ez lenne az - állt meg a bejárati ajtó előtt. Mindkettő fiúra ránézett, hogy leolvassa az arcukról, készen állnak-e, majd lenyomta a hatalmas kőből faragott kilincset és belépett.
|

Lily jobb oldalára szegődött. Hamarosan megpillantott egy elhagyatott környéket, valahol a távolban pedig egy házat. Valamiért biztosra vette, hogy az az úticéljuk, hiszen az emberek messziről elkerülték.

- Ha nem haragszol, nem mászom - mondta, majd visszagondolt a legutóbbi repülő edzésre. Szerencsésnek mondhatta magát, hogy a mágnesességgel és a levegővel is tudott bánni, hiszen ez garatálta teljesen a repülést. De azonban meg is nehezítette a dolgát, hogy egyszerre két képességet is használjon. A levegőt mindig könnyebb volt összeszedni, mint a mágnesességgel bíbelődni, de hamarosan azt is teljes biztonsággal uralni tudta. Elrúgta magát a talajtól, megkapaszkodott a rács tetején és egy ügyes mozdulattal máris a túloldalon volt.
|

-Van egy lyuk- magyarázta egy mosollyal, majd ismét elindult. Végigsétált a kerítés mentén, majd megállt, amikor a fém-hálón híjat talált. -Mászni kell egy kicsit, de nem vészes- jegyezte meg, majd félreállt, hogy először Thea másszon fel és ha kell, tudjon neki segíteni.
|

Csendesen haladt Lily bal oldalán. Úgy tűnt, a lány nem felhőtlenül boldog, bár ezt nem jegyezte meg. Inkább örült, hogy még elkerülheti egy ideig az elmegyógyintézetet. Meg aztán a Nemesektől is a hideg rázta már, hiszen csak velük voltak körülvéve.
|

- Tökéletes! - csapta össze a tenyerét, majd a fiúhoz fordult - Van valami bejárat, vagy hasadék, ha esetleg a bejárat le lenne lakatolva? - érdeklődött, habár arra az estere is kitalált valamit, ha nincs bejutási lehetőség a földről.
|
Nagyot sóhajtott, majd megindult a megfelelő irányba. Még Lizzy és Ann sem tudott erről a helyről, így kicsit rosszul érezte magát, amiért pont Noehnek és Willnek mutatja meg, de nem tehetett mást. Ők is segítettek neki, akkor most Lilynek kell tennie valamit értük.
A búvóhely egy évek óta elhagyatott ház volt, amit Lily még akkor fedezett fel, amikor az árvaházba került. Azóta se lakott ott senki, és a ház fekvése miatt nem is jártak oda Lilyt leszámítva.
A ház a város szélén feküdt a fal mentén. Nem tartozott egyik részhez sem, így nem is zargatták ott soha. Azt persze nem akarta megemlíteni a fiúknak, hogy milyen históriák terjengenek erről a házról, ami tulajdonképp egy ősöreg villa volt. Azt beszélik, hogy a ház összes lakója öngyilkos lett itt, és a szellemük azóta is ott kísért. Lily persze soha nem hitt a kísértetekben és a természetfelettiben, ezért egyáltalán nem is félt ott lenni. És persze soha nem is találkozott egy kísértettel sem, ezért mindig csak kinevette azokat, akik féltek az ilyesmitől.
Mikor látta, hogy a fiúknak nincs jobb ötletük és indulásra készen állnak, elindult. Ő ment középen és mutatta az utat nekik.
|

Bólintott, majd szintén felállt és elindult a bejárat felé. Megszokásból megtartotta az ajtót Theának, majd már az utcán baktattak. Csupán két saroknyira volt, így beszélgetni nem igazán volt idő, már oda is értek. -Ez volna az, hogy tetszik?- kérdezte, miközben az elkerített részre mutatott. Még jobb színben volt, mint emlékezett rá.
|

- Rendben, akkor menjünk oda - mondta, majd felállt, hogy kisétálhasson az étterembenből.
|

-Rendben...- mondta, majd elgondolkodott. -A közelben van egy elhagyatott pálya, amit korábban a focisták használtak, de nem gondozták és mostanra szinte benőtte a fű. Nem egyenes mindenhol a beton, de akik tudják, hol kell keresni...- megvonta a vállát.
|

- Mondjuk kereshetnénk valami elhagyatott pályát és kezdhetnénk az edzéseket, mit szólsz?
|

Hamar befejezte az evést, ő is elrendezte az evőeszközöket, majd várt. A pincér hamar jött, ő pedig fizetett. -Merre szeretnél menni?- kérdezte, miután a rendelésekkel foglalkozó férfi eltűnt egy ajtó mögött.
|

Vágott egy grimaszt a fiú válaszára, de nem folytatta a vitát. Hamar megette az ételt.
- Finom volt - jegyezte meg végül egy mosollyal kísérve, majd egymás mellé illesztette az evőeszközöket és megtörölte a száját a szalvétával, amit az étellel együtt hoztak.
|

Bólintott, majd kihúzta magát, jelezvén, hogy készen áll az indulásra.
|

Nem is kellett gondolkoznia; ő egyáltalán nem ismert olyan helyet, ahol meghúzhatnák magukat. Amikor Lily megszólalt, érdeklődve nézett felé. -Nekem nincs ötletem- jegyezte meg, csak hogy egyértelművé tegye, amit addig is lehetett már sejteni.

Kezeit összefonva tartotta a mellkasa előtt, de ezúttal neki is dőlt a korlátnak. -Szerintem jobban járnál az iskolával, de nem az életem, a tiédben pedig azt csinálsz, amit akarsz- vonta meg a vállát könnyedén. -Amúgy sok Nemes jár erre?- kérdezte, miután ajtócsapódást hallott.
|

Kicsiteléggé meg lepödöt a fiu korát illetöen.-jo ez esetben tényleg fiatal vagyok de csak egy kicsit.-A sulira vissza gondolt.-Eh..maradj már!Van munkám akkor minek suli amúgy is végeztem a sulikal.-mondta.
|
[836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|